Közvetítői eljárással a békésebb válásokért

Régóta ismert, szomorú statisztika, hogy a házasságok 40%-a válással végződik. 

2014-től az Országos Bírósági Hivatal kötelezővé teszi a közvetítői eljárást azon válásoknál, ahol a gyermekelhelyezés kérdése is felmerül. 

Bár a válás alapvetően két felnőtt ember párkapcsolatának lezárása, ha gyermek is született a kapcsolatból, a láthatás és a gyermektartás miatt az egykori házastársak továbbra is kapcsolatban maradnak. Azonban ha a keretek nincsenek jól felállítva, a válás után további konfliktusok várhatók, amely tovább mérgezi az egykori házastársak (és a gyermek) életét.

Rengeteg szorongás, félelem, kérdés és kétely előzi meg és kíséri a válást, főleg, ha gyermek is született a kapcsolatból. A mediáció, mint alternatív konfliktuskezelési módszer, 2006 óta elérhető Magyarországon, de eddig viszonylag kevesen éltek a lehetőséggel. 2014 márciusától viszont az Országos Bírósági Hivatal kötelezővé teszi a mediációt azon válásoknál, ahol gyermek született a kapcsolatból. Lássuk, mit hozhat ez a változás.

Mi a mediáció?

A mediáció, vagyis közvetített tárgyalás olyan alternatív konfliktuskezelési módszer, amely során a vitában álló felek egy harmadik, semleges közvetítő segítségével próbálják megbeszélni, feloldani a köztük fennálló konfliktust. 

A bírósági, peres eljárásokkal szemben, a mediációban a probléma megoldási folyamat és a megállapodás a felek felelőssége; a mediátor feladata az, hogy a folyamatot mederben tartsa, és a hatékony, konstruktív kommunikációt segítse. A mediáción résztvevők 85% képes egyezséget kötni és azt ilyen arányban betartani.

A válási mediációról

A családi konfliktusokban a felek mélyen érintettek, így gyakran azért halogatják a válást, mert nem tudnak veszteség nélkül kiszállni a kapcsolatból. A párkapcsolati konfliktusok velejárója egy sajátos férfi-női dinamika is, amit nagyban befolyásolnak a felek eltérő szerep- és konfliktuskezelési mintái. A mediátor mederben tartja a felek érzelmi tartalmú megnyilvánulásait, segít megfogalmazni igényeiket és szükségleteiket. Ha a felek megértik egymás motivációt és szándékait, az indulatok csökkenhetnek, és megszűnhet a tehetetlenség érzése.  A mediáció fókuszában nem a múltbeli események és azok miértjei állnak, hanem a felek jövőbeni igényei és szükségletei, amelyek mentén kialakítható a kapcsolatújszerű működése. Az irányított beszélgetések keretében a felek körüljárhatnak egy viszonylag jól megfogható, konkrét problémát, és megegyezés születhet közöttük. A bírósági eljárással szemben, itt nincsenek vesztesek, mert a mediátorok úgy vezetik a megbeszélést, hogy mindenkinek elfogadható megoldások szülessenek.

A gyermek, mint a válási konfliktus szereplője

A válás természetesen nem csak a házastársak konfliktusa. A gyerekek ilyenkor több terhet, plusz szerepet vesznek magukra a feszültség csökkentése érdekében, mint életkori sajátosságaik indokolnák, ami viselkedésbeli torzulásokhoz vezethet. A mediációs folyamat során lehetőség nyílik a beismerések, veszteségek, tanulságok megfogalmazására, a szülők szerepének tisztázása és megerősítésére, amely segíti a veszteség feldolgozását minden érintett számára, így megelőzhetők a további érzelmi károk.

Hogyan válasszanak a felek mediátort?

Mivel a családi konfliktusok életünk legbenső szegmenseibe engednek betekintést, ezért különösen fontos, hogy a mediációs folyamat elején valódi bizalmi légkör alakuljon ki, először a mediátor és a felek között, majd a felek között is. A jó mediátor nem formál véleményt vagy ítéletet. Kommunikációs eszközöket ad a felek kezébe, pártatlan és semleges pozíciójából korrekt visszajelzést képes adni az elakadásokról, valamint képessé teszi a feleket arra, hogy megértsék: mindegyikőjüknek megvan a maga valósága, a maga igaza. Mivel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által vezetett közvetítői (mediátori) névjegyzékből nem derül ki, hogy az adott mediátor szakmailag és módszertanilag mennyire felkészült, ezért talán a legcélravezetőbb, ha a felek ismerősöktől és internetes fórumokon tájékozódnak.

A januártól életbe lépő változás elősegítheti, hogy megváltozzon a válásról, gyermekelhelyezésről alkotott vélekedés, és lehetővé tegye a kulturált, méltányos családbontást, sok traumát és keserűséget megspórolva ezzel az érintettek számára.

A mediáció és a pszichoterápia alapvető különbségei

A pszichoterápia – amelyet csak pszichológus vagy végzett szakorvos végezhet – lélektani eszközökkel közelíti meg a lelki eredetű problémákat és magatartászavarokat. A terápia során a szakember igyekszenek fényt deríteni a kóros vagy rosszul működő lélektani folyamatokra, és hozzáállásbeli vagy viselkedésbeli változást kíván elérni a páciensben. A terapeuta célja a diszfunkcionális pszichológiai reakciók szintjeinek és jelentéseinek feltérképezése, míg a mediátor szerepe az, hogy a konfliktusban az érintett felek érzelmi tartalmú megnyilvánulásait mederben tartsa, hogy a felek elindulhassanak egy közös megállapodás felé.  A mediációban a diagnosztika szigorúan a mediációs folyamat igényeire korlátozódik, és nem terápiás célt szolgál. A mediátor ugyanis a konfliktus kezelésére koncentrál, ezért elsődleges feladata, hogy segítsen a feleknek a tárgyalási stratégiák kialakításában. A mediáció fókuszában – szemben a pszichoterápiával – nem a múltbeli események és azok miértjei állnak, hanem felek jelenlegi igényei és szükségletei, amelyek mentén kialakítható a kapcsolat jövőbeli működése. Fontos, hogy a mediátor a felek kijelentéseit és javaslatait a valóság függvényében tesztelje, hogy az esetlegesen születő megállapodás mindkét fél számára betartható legyen.

Tehát a mediáció célja elsősorban a kommunikációs elakadások feltérképezése és ezen akadályok elgördítése. Bár a mediációnak lehetnek terápiás hatásai is, alapvetően nem célja, hogy lélektani változásokat idézzen elő a felekben. A mediáció egy „fókuszált problémamegoldási folyamat” (Kelly 1983), amely keretet biztosít arra, hogy egy irányított beszélgetés keretében a felek körüljárhassanak egy viszonylag jól megfogható, konkrét problémát, és megegyezés születhessen a felek között. A folyamat része lehet érzelmi katarzis is, azonban a mediátor célja elsődlegesen az, hogy segítsen a klienseknek megfogalmazni érzelmeiken keresztül az igényeiket és szükségleteiket, amelyek segítik a kölcsönös megértést. A mediációs folyamat eredménye lehet egy megállapodás, de nem kizárólag a megállapodás létrejötte dönti el, hogy a mediáció sikeres volt-e vagy sem. A mediáció sikeressége egyszerre múlik a folyamati, pszichológiai és kimeneti faktorokon. A mediáció folyamati szempontból akkor sikeres, ha a mediátor módszertanilag jól megválasztott eszközökkel halad, ha a felek képessé válnak meghallani a másik igényeit, és saját szükségleteiket is képesek megértetni a másikkal. A mediáció pszichológiai szempontból akkor sikeres, ha a folyamat alatt a felek nem sérülnek, és kapcsolatuk nem romlik tovább. A mediáció kimeneti szempontból nem feltétlenül egy megállapodás létrejöttétől sikeres; hanem ha a felek kimozdulnak pozíciójukból és bejárnak valamiféle utat, amelynek köszönhetően nem csak a konfliktus dinamikája változik, de az egymás illetve a probléma iránti viszonyulásuk is. Elképzelhető, hogy egy konfliktust nem lehet véglegesen megoldani, viszont ha a felek megértik egymás érzelmeit, motivációt is szándékait, az indulatok csökkenhetnek, és megszűnhet a tehetetlenség érzése.  

A pszichoterápia során a problémák gyökerét igyekeznek megkeresni, míg a mediáció a problémák által generált konfliktusok kezelésében nyújt segítséget. A párkapcsolati mediáció ezek alapján fokális problémák kezelésében nyújthat segítséget, ezért leginkább olyan esetekben javasolt, amikor a felek kommunikációs elakadásokkal küzdenek.